Magyarországon tehát kétféle szabványról beszélünk. Egyrészt az EU tagországok által kidolgozott egységes termékszabványokról (MSZ EN 13163 az EPS, MSZ EN 13164 az XPS, de a többi járatos szigetelőanyagra is van ilyen előírás), másrészt az egyes anyagok alkalmazását is szabályozzák szabvánnyal (MSZ 7573 az EPS-re és MSZ 7574 az XPS-re). Itt most csak a termékszabványról fogunk beszélni, mert ennek a kódsornak a magyarázata ebben van.


Ez az európai szabvány követelményeket ír elő a gyári készítésű expandált polisztirol termékekre, amelyeket épületek hőszigetelésére használnak fel. A szabvány leírja a terméktulajdonságokat, és tartalmazza a vizsgálati eljárásokat, a megjelölést és a címkézést.
Az ebben a szabványban szereplő termékeket hangszigetelésre, valamint előre gyártott hőszigetelő rendszerekben, illetve többrétegű panelekben is felhasználják; de az ezeket a termékeket magába foglaló rendszerek tulajdonságai nem képezik részét e szabványnak.


Az MSZ EN 13163 szabvány az egyes műszaki jellemzőkre csoportokat, osztályokat állapít meg (például: nyomófeszültség, legalább 30 kPa, legalább 50 kPa, stb.), és a terméket mért paraméterei alapján besorolja valamelyik csoportba. A kódsort az ilyen műszaki jellemzőket mutató betű-és számkombinációi alkotják, ahol elöl a műszaki jellemző kódja szerepel (nyomófeszültség esetén CS(10)  az angol Compressive strength (nyomószilárdság) szóból, majd utána a fizikai jellemzőt mutatja meg (30) mértékegység nélkül.


Így tehát az AT-N30 anyag 10%-os összenyomódáshoz tartozó nyomófeszültségét a CS(10)30 kód írja le.